Ma is volt időm, így hát lementem egy kicsit úszkálni. 1000 méter teniszezés (10:21, 10:26) után 1000 méter normál gyorsúszás jött. Megint meglepett az a könnyedség, ahogy felgyorsultam a kartempók hatására - az első egy-két hosszban úgy elfordultam, hogy szinte felborultam; hiába, a lábtempóval indított forgás meghozta a gyümölcsét. Figyeltem, hogy folyamatosabban ússzak, és természetesen az időm is jobb lett, mint tegnap: az ötszázak idejei 9:02 és 8:57 lettek (1:48 körüli százak).
A második ötszázban kicsit később vettem a levegőket, így a mozgásom természetesebb, folytonosabb lett. A végére még hagytam ötszáz teniszt - hát, az első két hosszban igencsak megszenvedtem, de aztán visszatért a ritmus meg a vízszintes testhelyzet, és lazán úsztam egy 10:45-öt. Jó volt, na.