Tegnap kb. három órát úsztam a Velencei-tóban, a gárdonyi strandról a szemben lévő nádasig meg vissza, sokszor. Hát, este nem kellett altató, persze segített a pákozdi halászcsárdában elfogyasztott halászlé meg harcsapörkölt is. (Mondjuk egyik sem volt száz százalékos, de nem is volt rossz.) Meg a kevés (egy liter?) bor...
Visszatérve az úszásra, a tó vize elég saras a strandokon, kb. semmit se látni a víz alatt, de a bójákon kívül a mélyvízben már átlátszóbb, néha még a kezeimet is láttam. 23 fokos volt a víz, igazán kellemes. Hűvösebb is lehetett volna, mert egyáltalán nem fáztam. Egész hosszúakat húztam, sokat siklottam az előrenyújtott karomon, viszont az áthúzásaim erősek voltak. A lábtempó gyér... Amolyan Hackett-es úszást próbáltam úszni, és (talán életemben először) úgy éreztem, hogy sikerült is valamennyire az "első-kvadráns" technika. Gyakorlatilag egy váltott karú úszást csináltam, csak nem vártam meg, hogy a vízfogás után előrenyújtsam a karom, hanem rögtön elkezdtem az áthúzást a másik oldalon. Amire viszont nagyon figyeltem, hogy sose kezdjem el az áthúzást, amíg még a másik irányba dőlök. Egy szó mint száz, sokat úsztam, szerintem szépen és jól éreztem magam. Ja, a levegővételek jól sikerültek, mindkét oldalra, és végig a túloldali kéz nyújtva volt. Az áthúzások viszont gézásak, hátizomból, magas könyökkel. Néha előrenéztem, hogy lássam, merre megyek: figyeltem, hogy ekkor is az egyik karom nyújtva legyen.