Új év, új ember, mondanám, ha nem ismerném elég jól magamat. Mindenesetre január elsején a szigligeti strandon egy bizonyos szempontból mindenképp új ember született: életemben először merültem nyakig a Balaton 0 fokos vizébe! A rendezvényre sok százan érkeztek, alig lehetett parkolni a strand környékén. Persze a többség csak nézőnek jött. Mi a rajt előtt 15 perccel értünk oda, akkor már nem is lehetett látni a "léket", amit vágtak, annyian álltak (ill. ültek) a parton. Nevezési lap kitöltése, vérnyomásmérés... most valamiért csak 120 volt, ennek örültem. A "fűtött" sátrakat leginkább csak a bennük átöltöző emberek teste melegítette, de hát aki jeges vízbe akar mászni, ilyesmiért ne panaszkodjon.
A havas parton állva már teljesen lefagyott a talpam, így amikor eldördült az ágyú, és belegázoltunk a 0 fokos vízbe, legalább ott nem éreztem semmit. Ellenben az egész lábamat mintha lángok közé lógattam volna: az ilyen hideg víz már nem is hideg, hanem éget! 2-3 perc alatt ez az égető érzés eltűnt, mert addigra már egyáltalán nem éreztem a lábaimat, sőt, a jégdarabokat pakoló kezeimet se. A felsőtestem érdekes, jobban bírta a megpróbáltatásokat. Volt, aki teljesen szétrúgta a sípcsontját a jégdarabokon, úgy, hogy folyott belőle a vér, és észre se vette. Felöltözni se volt egyszerű utána kéz és láb "nélkül" (bár mozogtak, viszont nem éreztem velük semmit). Összességében egy maradandó élmény volt, remélem, jövő ilyenkor is részt tudok majd venni rajta!
