Két másik cettársammal, Haztetey és Ö.Isti urakkal elhatároztuk, hogy háromfős csapatot alkotva elindulunk a székesfehérvári ("zeg") 12 órás éjszakai úszáson. Végül is csak egy órával több jut egy főre, mint a Cetrenden... Úgy terveztük, hogy két óránkénti váltással úszunk reggelig.

Nyolckor Haz úr, tízkor pedig Isti indult neki az úszásának a gyönyörű uszoda ötven méteres medencéjében, persze én közben nem tudtam semennyit se aludni, így éjfélkor, már a rám-rámtörő álmossággal küszködve vágtam neki az első két órámnak. Szerencsére nagyobb bajom, mint egy enyhe hátfájás, nem történt, így 6700 méterrel fejeztem be az első két órát. Utána próbáltam volna aludni, de nem nagyon ment, közben pedig a terv is változott: öt órakor kellett megint vízbe szállnom.

Már mindenem fájt ekkor, és le is voltak merevedve az izmaim, de neki kellett vágnom. Most egy óra várt rám... Érdekes, hogy a hátam viszont megnyugodott, így egy egész jó, 3300 méteres egy órát úsztam. A pihenés alatt, miközben Isti úszott, már szinte le se ültem, mert nem akartam se elálmosodni, se betonná merevedni.

Az utolsó, kőkemény óra héttől nyolcig tartott, ebbe már csak 3 km fért bele, de mindenesetre túléltem... Megtiszteltetés volt egy pályán úszni a La Manche csatorna átúszását sikeresen teljesítő Székely Mátéval.

Összesen 13 kilométert úsztam négy óra alatt. Nem mellékesen holtversenyben meg is nyertük a fiú csapatok versenyét!

Hazafelé párszor majdnem elaludtam vezetés közben, de Haz úr társasága szerencsére sikeresen ébren tartott. Ez volt az egy nap alatt leúszott leghosszabb távom.,,